Sajnos a meccset nem láttam élőben, de az összefoglaló alapján nem lehet rossz meccs. Chiellini a szokásos gólját (rögzitett helyzetből fejesgól) hozta. Marchisio-tól már láthattunk egy-két parádés gólt, de nekem azt hiszem, ez lett az egyik kedvencem. És bármennyire is tagadnám, valószínűleg azért, mert az Internek lőtte. Grande Marchisio!
A meccs összefoglalója: www.youtube.com/watch
Forza Juve!
BL, elődöntő, 2003. május 14.: Juventus-Real Madrid 3-1
Ez volt az a meccs az életemben, mikor igazi Juve drukkerré váltam. Gyönyörű, 90 perc, amit sohasem fogok elfelejteni.Egy 57 másodperces videó erről a meccsről:
www.youtube.com/watch
Buffon, a Juventus kapusa nyilatkozta egyszer:
"A labdarúgás számomra a bűvöletről, a csodáról a varázslatról szól. Másfél órára megáll az élet, mindenki elfelejti a külvilágot, és csak azt nézi, hogy kétszer tizenegy ember hogy próbálja maga alá gyűrni az ellenfelet. Ezalatt a 90 perc alatt a játékosok és a közönség létrehoz egy saját történetet, amely minden jelenlévőt rabul ejt. S ami igazán szép az egészben, a lefújás után minden visszazökken az eredeti állapotába. A világ megint normális lesz, a varázslat pedig egyszerűen elillan…"
Ez az
első bejegyzésem. Épp egy hajnali Számítógépek felépítése ZH-n vagyok túl. Nem
volt valami nehéz, de a 6:30-as időpont egy kicsit mindenkit megviselt a
teremben…
Én
egy 18 éves egyetemista (első éves) srác vagyok. Ha azt nézzük, durván 2
hónapja járok egyetemre. Eddig nagyon tetszik, bár ha jobban belegondolok, több
órát hagyok ki, mint amennyire bejárok. De ez most változni fog. ígéretet tettünk Dave-vel, hogy ezentúl minden fontosabb órára be fogunk járni.
Dave-vel még általános iskolából ismerjük egymást. Ott nagyon jó haverok lettünk. De aztán két különböző gimnáziumban folytattuk a tanulmányainkat. Így a kapcsolat megszakadt közöttünk. Ő maradt a mi kis városkánkban, én pedig a megyeszékhelyre kerültem. Sohase gondoltam volna, hogy mi még találkozni fogunk. De találkoztunk. Szerintem mindenki egyetért velem abban, hogy úgy kezdeni egy új iskolát, hogy ismersz valakit, és nem vagy egyedül, az a legjobb dolog.
Dave albérletben lakik két volt gimnnáziumi osztálytársával, míg én az egyetem közvetlen szomszédságában lévő kollégiumban élem túl az hétköznapokat. A kollégiumi szoba egyáltalán nem mondható nagynak. Főleg nem úgy, hogy hárman osztozunk rajta. A két szobatársam: Daniel és Zeno. Daniel, ő egy volt gimnáziumi osztálytársam. Ő intézte el, hogy egy szobába kerüljünk. A másik szobatárs, Zeno, ő egy igazi számítógép őrült. Őt nem ismertem régebbről, mint Danielt. Hát mi hárman élünk egy szobában.
Le kell feküdnöm aludni. Tegnap nem aludtam semmit. Most érzem csak ennek a hatását.
Utolsó kommentek